A bajban önmagunkat ismerjük meg

Az egyedül, magadra hagyottan töltött idő arra való, hogy rájöjj, nincs szükséged senki másra a boldoguláshoz.

Mikor ezt felismerted és megerősödve nekivágsz az élet nagy játszóterének azzal a feltett szándékkal, hogy zsigeri energiádat felhasználva megmászd a Himaláját, a többiek kérdezés nélkül és azonnal melléd állnak, mert úgy látják, hogy erős, önálló emberrel van dolguk, akit érdemes követni, és akiből sugárzik a teremtő dinamika.

Aki pácban van, azt egy idő után ott is hagyják a pácban.

Úgy gondolom a „Bajban ismerszik meg a jóbarát” egy félreértett élettörvény.

A jóbarát a jóban ismerkszik meg, a bajban önmagunkat ismerjük meg.