Az élet játékáról

„...az ember legfőképpen csak egy dolgot szeret csinálni, mégpedig játszani. Mint, ahogy a játékban elmerülő gyermeket nem érdeklik az őt körülvevő környezetben végbemenő események, az embert sem érdekli az igazság. Csak játszik. Ha pedig valaki megzavarja játékát, érvénybe lép a dac reakció és a zavaró elemek eltávolításának igénye. Később pedig vallást alapít azok tiszteletére, akiket korábban kizárt játékélménye szubjektív valóságából, aztán egy idő után a vallást is bevonja a játékba, vagy pedig besöpri azok közé a játékok közé, melyek a szőnyeg, vagy a szekrény alatt végzik, de hozzájuk nem nyúlhat senki. Ha pedig mégis megteszi, a kisgyermek földhöz csapja magát és sikítva tiltakozik.” 

(AZ ÉLET SZERTARTÁSA, Mesteri nációk)