Rendek és életrendek

„A védikus civilizációban a ksatryák, vagyis a harcosok rendjébe tartozó királyok gyakorolták a kormányzást. Ezek a királyok, mind szent életű bölcsek voltak, akik a védikus utasítások és törvények figyelembevételével, Isten szolgálatának élve, megfelelően irányították országaik és népük sorsát. Tehát elsődleges feladatuknak a lelki értékek ápolását és hangsúlyozását tartották. Tisztségük betöltésével járó feladataikat a vallási életben jártas és Istent megvalósított bölcsek és filozófusok, a brahmanák segítették tanácsaikkal, hogy minden a sanathana dharma, az örök törvény szerint működjön és az Isteni, és emberi értékek ne szenvedhessek csorbát… 

…Korunkban a királyok szerepkörét a politikusok, illetve a katonaság tölti be, míg a valódi, hiteles tudással rendelkező bölcsek, filozófusok, az egyes társadalmakból vagy teljesen eltűntek, vagy másodlagos szerepkörbe kerültek, s az ő helyükre a modern világban az új értelmiség lépett. A transzcendentális kérdésekkel foglalkozó, papi szerepkörben működő bölcseknek nincsen közvetlen hozzáférésük az irányítás szerepköreihez, melynek eredménye, hogy a vallásos, erkölcsi elvek nem lehetnek hatással a társadalmi élet rendezésének tevékenységére. A vallás mára az emberek életében egy kiegészítő funkciót betöltő tevékenység és nem az élet végső céljának megvalósítását szolgáló közvetítő eszköz.” 

(AZ ÉLET SZERTARTÁSA, Az időszámításunk előtti védikus és a modern társadalmi berendezkedés összehasonlítása)