A gondolat értéke

„Amikor egy gondolat pillanatokra a tudatába szökik a szerzőnek, egy bizonyos idő eltelte után már érzi, hogy annak körülbelül mennyi az értéke, mennyire lehetne az építőköve egy maradandó, szimpátiát és érdeklődést kiváltó írásnak. Bizony gyakran kerülnek ilyenek elő akkor, amikor ezeket megörökíteni semmilyen lehetőség nincs. És ekkor derül ki az, hogy egy-egy szerző milyen célzattal ír, mivel ez a helyzet nem más, mint lelki gyakorlat, az elengedés gyakorlata, mely nemcsak gyakorlat, de játék is egyben. Az a szerző, kinek célja van egy írással, meg akar vele felelni valakinek, vagy valaminek. Ez lehet önmaga, vagy egy, vagy több külső szemlélő. Ő görcsösen ragaszkodik gondolatához és szétveti az ideg, ha elengedi azt. Az ilyen szerző mindig sajnálni fogja, hogy ez a gondolat elveszett. Ám, az a szerző, aki úgy ír másoknak, hogy elsősorban magának, és élvezetből ír, az nem fog sajnálni semmit. Megfigyeli az ébredő gondolatot, s még ha fel is sejlik benne annak szépsége, ragyogása, értéke, a következő pillanatban önként és mosolyogva engedi azt tovaszállni. Mosollyal köszönti és mosollyal engedi el.” 

(AZ ÉLET SZERTARTÁSA, Az ihlet játékos elengedéséről)