A művészi magány 2.

„A művészi magányban a magány mindig csak látszat, mivel a magányos művész esetében a közönség lesz társasága, aki figyel rá, esetleg óvja őt és támogatja, meghatározza művészetének folyamatos irányvonalát. Magánéletében lehet magányos, de ez kizárólag saját döntésén alapul.”

(AZ ÉLET SZERTARTÁSA, A bölcsesség szeretete, avagy a tudományos és spirituális költészet)