Kölcsönösség, viszonosság, szeretet

„Egy kapcsolatban, a fentiek alapján, amíg úgy érezzük, hogy szeretnek minket addig emoicoalizálunk, amikor már nem érezzük ezt, elkezdjük racionális alapokra helyezni kapcsolatainkat. Szeretetünk és érdeklődésünk tehát a kölcsönösségen és a viszonosságon alapul.

Azonban létezik a kapcsolatoknak egy másik működési struktúrája, amikor is pusztán a másik szeretetére és nem funkciójára alapozunk egy kapcsolatot. Ilyenkor a másik személy a fontos a számunkra, és nem az, amit jelent nekünk. A lényeges különbség annyiban áll, hogy az egyik pótolható, a másik pedig nem. Azonban, ha mi csak egy funkciót látunk a másikban, nem csodálkozhatunk azon, ha mi is funkciókká válunk.”

(AZ ÉN BÓDHIFÁM, Az emberi kapcsolatok keletkezéséről és megszakadásáról)