A lelkünk állapota
„Ha megérintjük ezt a pillanatot, maga a pillanat és saját önvalónk elveszítik személyességüket, és csupán egy állapottá válnak a kézzelfogható jelenségek helyett. Ez a lelkünk állapota. Ebben az állapotban már csak azért hajtunk végre tetteket, hogy játsszunk, hogy élvezzük a lét játékos könnyedségét.
Külső szemmel ilyenkor is átlagos személyeknek tűnünk, átlagos tettekkel, belül azonban nem cselekszünk, csak megmaradunk lélekben örökké fiatalnak, egyhelyben, mindig ugyanott, a tisztaságban.”
(AZ ÉN BÓDHIFÁM, A személyes pokolról)